A szántás munkaeszköze: az eke A vetéstől az aratásig a szántóföldi növények részére a lehető legkedvezőbb feltételeket kell biztosítani. A vetések csak akkor sikerülhetnek jól, ha kifogástalan magágyba vetünk, melyben a mag gyorsan, egyenletesen kel ki. Az okszerű talajművelésnek azt kell biztosítani, hogy a talajt a vetésig morzsalékos állapotba hozza és ezután is lehetőleg ilyen állapotban tartsa. Ennek elérésének kezdete a talaj forgatásával kezdődik. A forgatás a talajművelés egyik legrégibb és legtöbbet vitatott műveleti eleme. Forgatáskor a talajréteg alsó része felülre, a felszíni része pedig alulra kerül. Ezt a műveletet szántásnak nevezzük.A szántás a növények vetésideje szerint végezhető ősszel, tavasszal és nyáron. A tavaszi vetésű növények alá legfontosabb az őszi szántás, ami egyben az őszi alapművelés is. A tavaszi szántás csak kivételes esetekben lehet indokolt. A tavasztól őszig terjedő időszakban végtett szántások helyes időpontjának megválasztása a növények kelését elősegítő talajnedvesség-forgalommal van összefüggésben. A művelés során elkövetett leggyakoribb hiba a megmunkált talajréteg teljes kiszárítása. A nyári szántások rögös állapota csak több művelettel javítható, és mégsem lesz megfelelő minőségű a magágy. A talajmunkák alapműveletének, a szántásnak munkagépei a különféle ekék. Az eke az általánosan elterjedt forgatásos talajművelési eljárás legfontosabb eszköze. Rendeltetése a talaj felső rétegének, a felszínen található növényi maradványoknak leforgatása, bizonyos fokú keverés és porhanyítás. Az ekék különböző módon csoportosíthatók. Gyakori és az üzemeltetés, felhasználás szempontjából jól hasznosítható a művelési mélység szerinti csoportosítás. Ennek megfelelően megkülönböztetünk:sekély szántást (7-17 cm),középmély szántást (18-24 cm),mélyszántást (25-35 cm),mélyítő szántást (36-50 cm),rigolírozást (50 cm felett) végző ekéket.A kifogástalan munkát végző ekéktől a következőket kívánjuk meg.Úgy kell dolgozniuk a megválasztott munkamélységben, hogy az eketestek által kihasított barázdaszeletek egyforma keresztmetszetűek legyenek. Ez azt jelenti, hogy az egyes eketestek mélysége és fogásszélessége azonos legyen. A beállított munkamélységtől mért átlagos távolság eltérés legfeljebb 5% lehet.Munkamélységük legyen változtatható, hogy az ekével is megvalósíthassuk a termékeny talajréteg vastagságához igazodó művelést.Tegyék lehetővé a talajszelet kellő átforgatását és megfelelő porhanyítását. Az átforgatott barázdaszeleteknek szorosan egymásra kell dőlniük, hogy elősegítsük a leforgatott szerves anyagok bomlását, illetőleg a trágya jó alátakarását.A szántás felülete egyenletes és a felület rögössége minél kisebb legyen. Jól kihasított, függőleges barázdafalat hagyjanak maguk után, hogy beomlások ne keletkezzenek, mert így az ekék további munkája, járása, kitámasztása válik biztosabbá. Az ekefejek jól tisztítsák ki a barázdát. A barázdafenék egyenletes és a talajfelszín szintjével párhuzamos legyen, nehogy a lépcsős barázdafenék miatt vízfelgyülemlés következzen be.Lejtős területek szántására is legyen alkalmas. Forgassa a talajszeletet a hegy felé, illetőleg tegye lehetővé a rétegvonal menti szántást. Az eke fő munkája a forgatás. A kihasított talajszelvény átfordítását végezheti kormánylemez, tárcsa, forgó szerszám vagy ezek kombinációja. A gyakorlatban a kormánylemezes ekék terjedtek el. A kormánylemezen fellépő súrlódási ellenállás mérséklése, továbbá a kihasított talajszelvény aprítása érdekében készült az ún. görgős és forgó eke.Ezeknél a kormánylemez helyén gumibevonatú görgőt vagy aprító késekkel felszerelt forgódobot alkalmaztak. A dob egyes típusoknál hajtott kivitelű. Ezek a próbálkozások eddig nem hoztak átütő sikert, ezért a kormánylemezen fellépő súrlódás csökkentése érdekében a kutatók a műanyagok felé fordultak. Sikerült olyan kemény, kopásnak ellenálló műanyagot találni, amely a talaj koptató hatásának is jól ellenáll és ekék kormánylemezeként használható. A kisebb súrlódási tényező következtében 6-12%-kal kisebb a vonóerőigény a műanyag kormánylemezes ekéknél.A műanyag kormánylemezek élettartama azonban jelenleg még nem éri el a széles körben használt többrétegű acél kormánylemezét. Az eke működő részeit az eketörzsre építik fel. Az eketörzs öntött vagy hegesztett kivitelű, alacsony vagy magas felépítésű. Felső része rendszerint bilincskötéssel kapcsolódik az eke főtartójához.A talajszelvény kihasítása a szántóvas feladata. A szántóvas élezett, alakja a talajféleségtől függően lehet trapéz, orros, vésős, csoroszlyás vagy kivágott. Az ekevas vágóélének minőségét keményfém felrakással hosszabb időre lehet biztosítani. A hagyományos ekevasak kovácsolással többször újra élezhetők.A kivágott talajszelvényt a kormánylemez tereli tovább és fordítja át. Lényeges a kormánylemez formája. Alakját a tervezés, kialakítás során az alapját képező forgástest alkotójának meghatározott elvek szerinti függőleges irányú mozgatásával határozzák meg a konstruktőrök, illetve a gyártók.Kormánylemezek csoportosítása:Hengeres kormánylemez: kiválóan porhanyít, alkalmazása kizárólag laza talajokra javasolható. - Kultúr kormánylemez: felülete hengerszerű, csupán a felső részén hajlik kissé előre. A szélsőségesen laza és kötött talajokon kívül minden talajféleség szántásánál alkalmazható, azonban 6 km/ h sebességnél gyorsabb szántásra nem alkalmas. - Univerzális kormánylemez: mellső része hengerszerű, hátsó része kissé csavart. Ez a kormánylemez kiválóan alkalmas nagyobb sebességű szántásra. A laza homoktalajok kivételével minden talajtípuson jól használható, szép munkát végez. - Félig csavart kormánylemez : a kultúr formához képest a hátsó részén erőteljesebben csavart. Jól használható középkötött és kötött talajok szántására. - Csavart kormánylemez: a kormánylemez rendszerint hosszan hátranyúló. Jól használható gyep feltörésére és nedves éghajlat ala tt a nehezen művelhető talajok számára. - Réselt kormánylemez : palástja nem összefüggő, hanem sávszerűen nyitott. Az ilyen kormánylemez különösen tapadós, nedves talajok szántásánál használható előnyösen. Az eke kiegészítő részei Az előhántó feladata a talaj felső, vékonyabb rétegének teljes aláfordítása. Az előhántó tömődésre hajlamos, korlátozza a szántott talajszelvény méretét, ezért ma már csak ritkán alkalmazzuk. Az utóhántó a normál kormánylemezes eke munkáját egészíti oly módon, hogy a barázdafalból a szántásnál kisebb mélységben kihasít egy keskeny sávot. Az így kialakított barázdafenék a traktor kereke számára biztosít megfelelő helyet. A csoroszlya feladata a barázdafal függőleges irányú elválasztása. A csoroszlya lehet merev késes, illetve sima, hullámos élű vagy csillagos élű tárcsás kivitelű. Ritkábban gömbsüveg formát is alkalmaznak. A késes csoroszlya jó behúzó hatást fejt ki, kivitele egyszerű, viszont hajlamos az eltömődésre, mély és mélyítő szántásnál, illetve egyszerűbb ekéknél használjuk. A tárcsás csoroszlyák ezzel szemben nem tömődnek el, jól vágják a szárrészeket, de bonyolultabb a kivitelük. A csipkézés növeli a tárcsa élhosszát, így munkája hatásosabb. A 450-500 mm átmérőjű tárcsákat rendszerint az utolsó ekefej elé szerelik, de ha gyökerekkel, szármaradványokkal erősen fedett a terület, úgy célszerű valamennyi ekefej elé felszerelni. A szántás minőségét meghatározó tényezők A jó minőségű szántás - a tervezettel azonos mélységű, - a forgatás tökéletes, - a barázdaszeletek porhanyultsága a talaj állapotától függően megfelelő vagy jó, - az egyes fordulatok nem különíthetők el, - nem maradnak szántatlanul talajsávok (vakbarázdák), - a barázdafal egyenes és tiszta, - a barázdafenék sima és tömörítetlen. A s zántás minőségét meghatározó tényezők a következők: - a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, - a talaj fizikai állapota (főként tömődöttség és nedvességtartalma) - a talaj agronómiai (kultúr-) állapota, - a művelőeszköz felépítése, - a szántás végrehajtása. A talaj tulajdonságai a nedvességtartalomtól függően befolyásolják a szántás minőségét.A műveléshez kedvező nedvességtartomány fölött a talaj kötöttségétől függően romlik a szántás minősége. A laza talajok a szántóföldi vízkapacitás 60-65%-os telítettségéig jelentősebb minőségcsökkenés nélkül szánthatók. A középkötött, de különösen a kötött talajokon növekvő nedvességtartalom hatására az omlós helyett egyre inkább az elkent szalonnás állapot válik jellemzővé. A minőségromlás nemcsak a felszínen, hanem a szánt ás mélységében is kimutatható. A kötött talajok szűk megművelési határai miatt szántáskor több engedményt teszünk. Ha el kell térnünk az optimális nedvességi állapotban való szántástól, akkor inkább száraz állapotban végezzük, mint a kelleténél nedvesebben. Az őszi szántás kedvezőtlen minőségén a tél folyamán bekövetkező fagyérettség átmenetileg javít. A váltakozó nedvesség és száradás, fagyás és olvadás hatására a rögök, hantok felszíne porhanyul, így tavasszal a talaj könnyebben elmunkálható. A szántás mi nőségét befolyásoló tényezők között meghatározó a talaj agronómiai (kultúr-) állapota. A biológiai felépítettségű, morzsás szerkezetű talajok művelhetősége tágabb, mint a leromlott talajoké, és több esély van a rögösség elkerülésére. A szántás minőségét befolyásolja az eke konstrukciója (pl. alkalmas-e az adott igények teljesítésére), működő részeinek állapota és beállítása. A szántás összképét a fordulók, a szegélyek körülményei is meghatározzák. Ezeknek a leginkább terhelt, taposott táblarészeknek az agronómiai állapota kedvezőtlen. Ahhoz, hogy a szántás itt is megfelelő minőségű legyen, más művelési eljárások (pl. szántás előtti lazítás) elvégzésére is szükség lehet. Sipos Géza - Racskó József Debreceni Egyetem ATC Felhasznált irodalom: Szendrő Péter: Mezőgazdasági géptan Nyíri László: Földműveléstan