hehe.. nos, vagy nem olvassa senki, amit írok, vagy nem szerettek kommentálni. Ok tudom, nem írok túl érdekesen, sajnálom :P Még mindig nagyon szerelmes vagyok, és marad is ez az állapot. Ma nem csináltam sok dolgot, csak pakolásztam, hogy megyek majd haza. Istenem a szívem szakad belé, hogy nem láthatom madj nap, mint nap a kedvesem, de elhatároztam, hogy miatta erős leszek, és kibírok mindent, és kűzdeni fogok, és nem adom fel. Valamire rájöttem kb.. 5 perce. Eddig nem fogalmazódott meg bennem ennyire tisztán, pedig logikus. Az életem egyik alapelve, csak eddig másképpen értelmeztem ÉLJ ÚGY, HOGY NE BÁNJ MEG SEMMIT! Így hangzott eddig. És sok dolgot elkövettem, amit nem bántam meg, pedig lett volna rajta mit. De most ebben a szerelemben új értelmet nyert. És így hangzik: ÉLJ ÚGY, HOGY NE KELLJEN KÉSŐBB MEGBÁNNOD SEMMIT! És ezt mondja: Szeress úgy, hogy ne legyen, mit megbánnod. Adj, bátran! Ne félj szeretni! Látod, te is Kedvesem, én itt vagyok neked. Nem kérek semmit, csak vagyok, és addig vagyok, ameddig kéred. Igen nekem ezt meg kelett tanulnom. Ezt kelett megtanulnom. Ha már holnap elragadna engem a halál, tiszta szívvel mennék, és nem kéne sajnálkoznom, hogy soha életemben nem szerettem igazán. Veled megtanultam, hogy képes vagyok erre. Erőt öntesz belém, amikor csak rám nézel, és amikor megölelsz. Na jóó ez megint átment személyes üzenetbe.. :) Bocsi a többi olvasótól. De azért íromle ide is a legmélyebb érzéseimet, hogy akinek hasonló gondolatai vannak, esetleg merítsen az enyéimből is.