Isten és az ember kapcsolatáról, a megtérésről és az imádságról 2004.05.26. 13:51 A bűneset óta Isten egy bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: "Hozzáférhetetlen világosságban lakozik és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja" (I. Timótheus 6:16). "Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, Szabadító" (Ésaiás 45:15). Nem részvétlenségből, a magára hagyás szándékával teszi ezt, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, "figyel és szemmel tart", amint az Írás mondja (Malakiás 3:16; Zsoltárok 33:18). Isten azért "rejtőzködik el", mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az ő jelenléte. A bibliai leírás szerint a bűneset megtörténte után maga az ember kívánt elrejtőzni Isten elől, mert félni kezdett tőle (I. Mózes 3:8-10). Találó az alábbi megállapítás: "Ami a természetben látható, az sem az istenség kizárását, sem nyilvánvaló jelenlétét nem bizonyítja, hanem egy elrejtőzködő Isten jelenlétéről tanúskodik. Minden ennek a jegyét viseli magán." (Blaise Pascal: Gondolatok, 556. töredék)